A nyelvekkel tudjuk megértetni magunkat.
Elmondjuk másoknak hogyan gondolkozunk, mit érzünk.
Az írásnak is ez a szerepe.
A legtöbb nyelv rendelkezik írással is.
Az írás jelekből áll.
Ezek a jelek különbözően nézhetnek ki.
Sok írás betűkből áll.
Ezeket az írásokat ábécésnek hívjuk.
Az ábécé grafikus jelek rendezett halmaza.
Ezeket a jeleket különböző szabályok szerint szavakká kötik össze.
Minden jelnek van egy meghatározott kiejtése.
Az alfabet szó görög eredetű.
A görög nyelvben az első két betű az alfa és a béta.
A történelem során sok különböző ábécé létezett.
Már 3000 évvel ezelőtt is használtak az emberek írásjeleket.
Régebben az írásjelek varázslatos szimbólumok voltak.
Csak kevés ember ismerte jelentésüket.
Később elvesztették szimbolikus jelentésüket.
A betűknek manapság nincsenek jelentésük.
Csak további betűkkel való kombinálás után jelentenek valamit.
Olyan írások, mint például a kínai, más elven működnek.
Ezek képekre hasonlítanak és gyakran azt ábrázolják amit jelentenek.
Amikor írunk gondolatainkat kódoljuk.
Jeleket használunk, hogy tudásunkat rögzítsük.
Agyunk megtanulta az ábécét dekódolni.
A jelek szavakká formálódnak, a szavak ötletekké.
Így képes egy szöveg évezredeken keresztül fennmaradni.
És még mindig képes megértetni magát…