A zene egy világméretű jelenség.
A világ össze népe zenél.
És a zenét minden kultúrában megértik.
Ezt egy tudományos kutatás bebizonyította.
Ennek keretén belül egy elszigetelten élő népnek nyugati zenét játszottak le.
Ennek az afrikai népnek nem volt hozzáférése a modern világhoz.
Mégis felismerte, hogy vidám vagy szomorú dalokat hallottak.
Hogy ez miért van így, azt még nem sikerült kideríteni.
Úgy tűnik a zene egy határok nélküli nyelv.
Valahogyan mindannyian megtanultuk helyesen értelmezni.
Az evolúció szempontjából azonban nincsen jelentősége a zenének.
Az, hogy mégis megértjük, a nyelvünkkel van összefüggésben.
A nyelv és a zene ugyanis kapcsolódnak egymáshoz.
Az agy hasonló módon dolgozza fel.
Emellett működésük is hasonló.
Mindkettő hangokat kombinál meghatározott szabályok szerint.
Már a csecsemők is megértik a zenét, megtanulták az anyaméhben.
Ott az anyjuk hangjának dallamát hallják.
Amikor aztán megszületnek megértik a zenét.
Azt lehet mondani, hogy a zene a beszéd dallamát utánozza.
Az érzelmeket a nyelvben és a zenében sebességgel fejezzük ki.
A nyelvi tudásunk által tehát, megértjük a zenében az érzelmeket.
Fordítva, a zeneértő emberek sokszor könnyebben tanulnak nyelveket.
Sok zenész úgy jegyzi meg a nyelveket, mint ahogyan a dallamokat.
Ezáltal könnyebben emlékeznek a nyelvekre.
Érdekes, hogy az altatódalok világszerte nagyon hasonlítanak egymásra.
Ez igazolja, hogy a zene nyelve mennyire nemzetközi.
És lehet, hogy ő a legszebb a nyelvek között…