म-ं--ध- -ि- पर---र-का-क----- -रत----ँ
म-- आध- द-न पर-च-र-क- क- क-म करत- ह--
म-ं आ-ा द-न प-ि-ा-ि-ा क- क-म क-त- ह-ँ
-------------------------------------
मैं आधा दिन परिचारिका का काम करती हूँ 0 ma-n--ad-a---n p-ri--aa---a----ka-m---ra--- h-onmain aadha din parichaarika ka kaam karatee hoonm-i- a-d-a d-n p-r-c-a-r-k- k- k-a- k-r-t-e h-o-------------------------------------------------main aadha din parichaarika ka kaam karatee hoon
लेक-न-कर -------य--ा --ं
ल-क-न कर बह-त ज़-य-द- ह--
ल-क-न क- ब-ु- ज़-य-द- ह-ं
------------------------
लेकिन कर बहुत ज़्यादा हैं 0 l--i- k-r--a-ut z-aada -a-nlekin kar bahut zyaada hainl-k-n k-r b-h-t z-a-d- h-i----------------------------lekin kar bahut zyaada hain
वह -ेरे--ाहब -ैं
वह म-र- स-हब ह--
व- म-र- स-ह- ह-ं
----------------
वह मेरे साहब हैं 0 vah---r----ah-b h--nvah mere saahab hainv-h m-r- s-a-a- h-i---------------------vah mere saahab hain
द-पह--क--हम-ह-े-- भो--गृ---ा-े ह-ं
द-पहर क- हम हम-श- भ-जनग-ह ज-त- ह--
द-प-र क- ह- ह-े-ा भ-ज-ग-ह ज-त- ह-ं
----------------------------------
दोपहर को हम हमेशा भोजनगृह जाते हैं 0 do-a--- -o-h-----m-sha-bh-j--ag-- ---te--a-ndopahar ko ham hamesha bhojanagrh jaate haind-p-h-r k- h-m h-m-s-a b-o-a-a-r- j-a-e h-i---------------------------------------------dopahar ko ham hamesha bhojanagrh jaate hain
मैं ------ए- वर्--से बेरो----र ह-ँ
म-- प-छल- एक वर-ष स- ब-र-ज-ग-र ह--
म-ं प-छ-े ए- व-्- स- ब-र-ज-ग-र ह-ँ
----------------------------------
मैं पिछले एक वर्ष से बेरोज़गार हूँ 0 m--- p---h--e--- --r-h ---b-ro-a--a---oonmain pichhale ek varsh se berozagaar hoonm-i- p-c-h-l- e- v-r-h s- b-r-z-g-a- h-o------------------------------------------main pichhale ek varsh se berozagaar hoon
A legelső iskolanapra a legtöbb ember emlékezik.
Viszont azt, hogy mi volt azelőtt legtöbbször nem tudják.
Életünk első éveiről alig vannak emlékeink.
Miért van ez így?
Miért nem emlékszünk arra, hogy csecsemőként min mentünk keresztül?
Az okot a fejlődésünkben kell keresni.
A beszéd és az emlékezet körülbelül egy időben fejlődnek ki.
Annak érdekében, hogy az ember emlékezzen valamire, nyelvre van szüksége.
Ez azt jelenti, hogy rendelkeznie kell szavakkal arra vonatkozóan amit átélt.
Kutatók különböző vizsgálatokat folytattak gyerekeken.
Eközben érdekes felfedezésre jutottak.
Amint a gyerekek megtanulnak beszélni, mindent elfelejtenek az azt megelőző időből.
A beszéd kezdete tehát az emlékezet kezdete is.
Az első három életévükben a gyerekek nagyon sokat tanulnak.
Minden nap új dolgokat élnek meg.
Szintén ebben a korban szereznek fontos tapasztalatokat.
Mégis mindez elvész.
Pszichológusok ezt a jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik.
Csak azokra a dolgokra emlékeznek a gyerekek amelyeket meg tudnak nevezni.
Személyes élményeket az önéletrajzi memória őriz meg.
Úgy működik mint egy napló.
Benne tárolódik mindaz, ami az életünk folyamán fontos.
Így formálja a személyiségünket is.
A fejlődése viszont az anyanyelvünk elsajátításától függ.
És csak a nyelvünk segítségével vagyunk képesek az emlékezetünket aktiválni.
Azok a dolgok, amelyeket csecsemőként megélünk, természetesen nem tűnnek el teljesen.
Valahol el vannak mentve az agyunkban.
De nem tudjuk ezeket igazából lehívni - nagy kár, nem?