मै- आध- --न-प-ि-ारि-- ---क-- -र-----ँ
मैं आ_ दि_ प____ का का_ क__ हूँ
म-ं आ-ा द-न प-ि-ा-ि-ा क- क-म क-त- ह-ँ
-------------------------------------
मैं आधा दिन परिचारिका का काम करती हूँ 0 mai---ad------ p----h-a-ik--ka kaa---a-------oonm___ a____ d__ p___________ k_ k___ k______ h___m-i- a-d-a d-n p-r-c-a-r-k- k- k-a- k-r-t-e h-o-------------------------------------------------main aadha din parichaarika ka kaam karatee hoon
ल-क-न -र ---त -्याद--हैं
ले__ क_ ब__ ज़्__ हैं
ल-क-न क- ब-ु- ज़-य-द- ह-ं
------------------------
लेकिन कर बहुत ज़्यादा हैं 0 lekin -a--b-h-- -ya--a h--nl____ k__ b____ z_____ h___l-k-n k-r b-h-t z-a-d- h-i----------------------------lekin kar bahut zyaada hain
A legelső iskolanapra a legtöbb ember emlékezik.
Viszont azt, hogy mi volt azelőtt legtöbbször nem tudják.
Életünk első éveiről alig vannak emlékeink.
Miért van ez így?
Miért nem emlékszünk arra, hogy csecsemőként min mentünk keresztül?
Az okot a fejlődésünkben kell keresni.
A beszéd és az emlékezet körülbelül egy időben fejlődnek ki.
Annak érdekében, hogy az ember emlékezzen valamire, nyelvre van szüksége.
Ez azt jelenti, hogy rendelkeznie kell szavakkal arra vonatkozóan amit átélt.
Kutatók különböző vizsgálatokat folytattak gyerekeken.
Eközben érdekes felfedezésre jutottak.
Amint a gyerekek megtanulnak beszélni, mindent elfelejtenek az azt megelőző időből.
A beszéd kezdete tehát az emlékezet kezdete is.
Az első három életévükben a gyerekek nagyon sokat tanulnak.
Minden nap új dolgokat élnek meg.
Szintén ebben a korban szereznek fontos tapasztalatokat.
Mégis mindez elvész.
Pszichológusok ezt a jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik.
Csak azokra a dolgokra emlékeznek a gyerekek amelyeket meg tudnak nevezni.
Személyes élményeket az önéletrajzi memória őriz meg.
Úgy működik mint egy napló.
Benne tárolódik mindaz, ami az életünk folyamán fontos.
Így formálja a személyiségünket is.
A fejlődése viszont az anyanyelvünk elsajátításától függ.
És csak a nyelvünk segítségével vagyunk képesek az emlékezetünket aktiválni.
Azok a dolgok, amelyeket csecsemőként megélünk, természetesen nem tűnnek el teljesen.
Valahol el vannak mentve az agyunkban.
De nem tudjuk ezeket igazából lehívni - nagy kár, nem?