A nyelvek mindig is elbűvölték az embereket.
A nyelvtudomány története ezért nagyon régre nyúl vissza.
A nyelvtudomány a nyelvekkel való szisztematikus foglalkozás.
Már évezredekkel ezelőtt is foglalkoztak az emberek a nyelvekkel.
Ezalatt a különböző kultúrák különböző módszereket alakítottak ki.
Ennek megfelelően különböző leírások születtek a nyelvekről.
A mai nyelvtudomány alapjai főleg ókori elméleteken alapszanak.
Főleg Görögországban alakult ki számos hagyomány.
A legrégibb ismert nyelvvel foglalkozó szöveg azonban Indiából származik.
Körülbelül 3000 évvel ezelőtt a Sakatayana nevű nyelvész írta.
Az ókorban olyan filozófusok mint Platón foglalkoztak a nyelvekkel.
A római szerzők később tovább gondolták ezeket az elméleteket.
Az arabok is saját hagyományokat alakítottak ki a 8. században.
A műveik már pontos leírást mutatnak az arab nyelvről.
Az újkorban főleg azt akarták kideríteni, hogy honnan származik a nyelv.
A tudósokat főleg a nyelvek történeke foglalkoztatta.
A 18. században elkezdték összehasonlítani a nyelveket.
Így akarták megérteni, hogy hogyan alakulnak a nyelvek.
Később aztán a nyelvekre mint rendszerekre fektették a hangsúlyt.
Az a kérdés állt a középpontban, hogy hogyan működnek a nyelvek.
Manapság a nyelvtudományon belül számos irányzat létezik.
Az 50-es évek óta sok új tudományág alakult ki.
Ezekre részben erős hatással vannak más tudományok.
Mint a nyelv pszichológiájával foglalkozó tudomány és az interkulturális kommunikáció.
A nyelvtudomány új ágazatai nagyon erősen szakosodtak.
Egy példa erre a női nyelvvel foglalkozó tudományág.
A nyelvtudomány története tehát folytatódik…
Amíg léteznek nyelvek, az embereket foglalkoztatni fogják azok…